Április
27szombat
28vasárnap
29hétfő
30kedd
01szerda
02csütörtök
03péntek
04szombat
05vasárnap
06hétfő
07kedd
08szerda
09csütörtök
10péntek
11szombat
12vasárnap
13hétfő
14kedd
15szerda
16csütörtök
17péntek
18szombat
19vasárnap
20hétfő
21kedd
22szerda
23csütörtök
24péntek
25szombat
26vasárnap
27hétfő
28kedd
29szerda
30csütörtök
31péntek
Kiállítások
2023.12.07. - 2024.05.15.
Eredet és ellentmondás
JPM Modern Magyar Képtár (Pécs, Papnövelde u. 5.)
Válogatás Bocz Gyula szobrászművész életművéből. A tárlat különlegessége, hogy a művész számos rajza is látható, melyek eddig még soha nem szerepeltek kiállításon.
„A kő az élet eredetein való művészi elmélkedésre alkalmas, a fa viszont inkább az élet ellentmondásainak viharos kifejezésére.”
Brâncuşi
Bocz Gyula szobrászművész művészetéről valló csekély és szűkszavú megnyilatkozásainak vezérmotívuma egy hosszú történetű kulturális toposz: az anyagban benne rejtőző szobor, melyet – lefaragva az elrejtő burkolat feleslegét – a szobrász munkája szabadít ki. Arisztotelész Metafizikájában ez még filozófiai hasonlat, melyben az anyag potenciája a forma felé törekszik: „Lehetőség szerint való létre gondolunk, ha azt mondjuk, hogy a fában benne van Hermes szobra…” Origenésznél a lélekben rejtőző isten képének példázata: „Ha egy művész szobrot készít, például fából vagy kőből, akkor nem a képet viszi bele a fába, hanem lefaragja a forgácsokat, amelyek elrejtették és eltakarták a képet”. Eckhardt mesternél a „külső és a belső ember” különbségnek teológiai allegóriája, míg Plótinosznál és a neoplatonistáknál mindez etikai tartalmat kap, melyben az anyag tömegéből önmagát kiszabadító tiszta forma a lélek újjászületésének szimbólumává lesz. Ez a gondolat a reneszánsz művészetteóriáiban válik tisztán szobrászati formálási elvvé és közismertsége Michelangelo alkotói módszeréhez kötődik. „Szobrászaton – írja Michelangelo egy levelében – azt értem, amit az ember elvétellel – per forza di levare – alkot, ami hozzávetéssel – per via di porre – jött létre, az a festészethez hasonlatos.” Ennek az elvnek – „a kőbe zárt fájdalomnak” – a jegyében valóban Michelangelo volt az, akire a márványtömb eredeti alakja inspirálóan hatott szobrainak kidolgozásakor, hogy mintha a művész átengedte volna magát az anyag iránymutatásainak.
De az anyag potenciája nem egyetlen kizárólagos művet rejthet csak, s a szobor még talált tárgyként sem csupán a kő szándéka, hanem a művész ideája marad, melyet a klasszikus ember- és tárgyábrázoló szobrászat szükségképpen rákényszerít az anyagra, hogy az, leküzdve valóságos anyagszerűségét, a művészi ideát tükrözhesse.
Az 1960-as évek modern, absztrakt szobrászatában – s Bocz Gyula ennek a tendenciának (Brâncuşi, Henry Moore vagy Barbara Hepworth példáját követve) egyik legjelentősebb magyar művésze – ez a kultúrtörténeti toposz, szakítva a klasszikus szobrászat mintaképeivel, más értelmet nyer. A formák absztrakciójával az anyag anyagszerűsége is előtérbe kerül. A szobrász úgy bontja ki az anyagból a formát, hogy az anyag természetéhez igazodva – egyúttal a természet munkáját, a víz, a napfény, a levegő évezredes eróziós formáló hatásait legömbölyített alakzatokkal imitálva – hozza létre plasztikáit, melyekben forma és anyag összhangja valósul meg. A kőben és fában mindig másként rejtőző szobrok itt alázatos alkalmazkodással a legkisebb ellenállásait sugallják a matériának, ahol még a művészet által önmaga maradhat. Ez a sajátos, természetelvű, absztrakt formákat teremtő minimalizmus, a legfinomabb érintések ökológiája és ökonómiája jellemzi Bocz Gyula szobrászatát. Az anyagban rejtőző szobor hagyományos toposza és alkotási elve egy 1989-ben írt ars poeticájában így értelmeződik: „[a szobrász] emelje ki a kőből azt a szép gazdagságot, ami abba évmilliók során beépült. A kristályok ragyogását, a telérek futását, az őslények maradványainak rajzát satöbbi és mindezt szerkessze be a művébe. Változtassa meg a teret úgy, hogy szobrával mutassa meg a térben azokat a viszonyokat, erőket, amelyek a szobor matériáján túl működnek, és amelyek persze korábban, a szobor nélkül is léteztek, akárcsak az ammonita a márványban, de amelyek a szobor nélkül nem volnának észrevehetők. A szoborcsinálás így a teremtésben már megalkotott szépségek, erők és kapcsolatok kiszabadítása is.”
Anghy András
*
A JPM Modern Magyar Képtárban látható kamarakiállítás egy válogatást mutat be Bocz Gyula életművéből. A tárlat különlegessége, hogy a művész számos rajza is látható, melyek eddig még soha nem szerepeltek kiállításon.
A tárlatot rendezte: Nagy András
A kiállított művek tulajdonosai:
Janus Pannonius Múzeum
Bocz Gyula örökösei és magángyűjtők
A kiállítás megtekinthető 2023. december 8-tól hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig.
Kiállítások
2023.12.01. - 2024.05.19.
„Ködképek a kedély láthatárán”
A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből összeállított időszaki kiállítás az egykor Pécsett alkotó 19. századi művészek műveit, pécsi városképeket, valamint a korszak pécsi polgárainak portréit mutatja be.
Kiállítások
2023.12.08. - 2024.07.31.
Karszt-barlang-kutatás – Rónaki László barlangász emlékkiállítás
Rónaki László barlangkutató hagyatéka 2021-ben került a Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztály gyűjteményébe. Ez az anyag kínálta az alapot a kiállításhoz, valamint a barlangok természetvédelmi jelentősége.